Enikő bizonyságtétele

Ateista szülők gyermeke vagyok, de egész életemben kerestem a hitemet, minden felé kutakodtam. Éltem úgy, mint a mai ember, dolgoztam látástól a nem látásig. Így nem vettem észre a családomban levő problémákat. Azt gondoltam, ha van pénzem, mindent megoldok. Nagyon szeretem a családomat és  gyermekeimet, de az egyik gyermekemre nem tudtam megfelelő figyelmet fordítani és tanítani az élet fontos dolgaira, így lázadó korszaka a mai napig tart. Végső elkeseredésemben kértem az Urat, hogy mutasson utat, úgy, mint gyerekkoromban a nagymamám tanította.

Egy barátnőm jár a Fészekbe, ő kísért el ide. Csodaként éltem meg az első alkalmat is, amikor közéjük mentem. Olyan szeretetet éreztem részükről, mint még soha.

Sokáig nem tudtam sírni, de a lelkem az első alkalomtól elkezdett tisztulni. Van egy kisebb gyermekem, akinél már nem félek, hogy valaha valamelyik függőség megérinti, mert itt a gyerekek is tanítást kapnak az ő kis világuk szerint.

Ahogy én változok, változik a környezetem is. Nem véletlen a közösség elnevezése, egy pihe-puha családi fészek minden ember és család számára Isten házában.